3. Hibák

- Nessa. Itt a barátod.- hallottam a barátnőm hangját.

- Öltözök Sarah! Mindjárt jövök. - motyogtam, miközben felvettem egy fehér polót, és levettem a kék farmeromat, majd a fekete farmert kerestem amit hordanom kellett munka közben.

- Azt mondja, nem zavarja.- kuncogott a barátnőm. Mikor sikerűlt felvennem a nadrágomat, és a zöld kötényt kisétálltam a raktárból. Egy gyors puszit nyomtam  Adam borostás arcára, majd mikor közelhúzott magához felnevettem és eltoltam magamtól.
Scottot a pszichologusomnál ismertem meg néhány éve. Neki a szülei öngyilkosok lettek, szóval csak én maradtam neki. Amint nagyoru lett elment az intézetből, és vett magának egy házat.
Sokat szoktam vele találkozni, persze amikor van időnk.
- Kérsz egy kávét? - mosolyogtam rá, miközben elővettem egy kávékapszulát.
- Aha, szuper lenne. - hallottam a hangját, így beletettem a gépbe a kapszulát, majd vártam, hogy felmelegedjen a készülék, melyből a kedvenc italom fog kicsordogálni. - Vendégeket nem szolgáltok ki?
Hátrafordultam, és megláttam Adam mellett a sárga szemű fiút, és a magas göndör hajút, rögtön pírbaborutl az arcom, melyre nem voltam büszke.
- Sziasztok. Mit kértek? -  nézett Sarah mosolyogva a fiúkra.
- Két kávét, olyat amilyet múltkor ittunk. - nézett a sárga szemű Sarahra, a tekintetem a göndörre tévedt, aki engem nézett. A kész kávét Adamnek adtam, aki kitalálta, hogy ő most kimutatja, hogy a tulajdona vagyok, így miközben letettem a kávét Hirtelen  megcsókolt. Amilyen hamar csak tudtam elhúzodtam, és csendesen figyeltem ahogyan Adam elégedetten belekortyol a kávéjába. Rengetegszer nem értem, hogy miért hoz nyilvánosan ilyen helyzetbe. Egyszerűen undorodtam a gondolattól, hogy nyilvánosan "faljuk" egymást.
Alsó ajkamat rágcsáltam, majd mikor minden szempár engem figyelt, a föltet kezdtem kémlelni.
- Mondtam, hogy elvitelre kérjük a kávét? - hallottam a göndör hangját. Nagyot nyeltem, mindennél jobban szerettem volna, ha a két srác eltűnik a közelemből. Adam meg maradna itt velem.

                                                                ~*~*~
Ahogyan teltek a hónapok a kis három fős csapat szinte a kávézó törzsvendékévé vállt. Bella, Scott és a göndör, akit a Harry név jellemez.
Bellával hamar megtaláltam szerencsére az összhangot, de a két fiúval csak alkalmanként beszélgettem. 

A zene hangosan dörömbölt a fülembe, nem tetszett a buli. Sajnáltam, hogy Bella, és Harry rábeszélt erre a házibuli féleségre.
Bella és Harry hamar felszívódott a tömegben, így amennyire gyorsan tudtam nyugodtan levetettem magamat a bárpulthoz.
Egy kínos csevej után szinte minden életkedvem elment.

-Haza kell mennem. - néztem Bellára. Semmi kedvem nem volt itt maradni a tömegben, egyszerűen idegesítő érzés volt ahogyan mások nyomulnak az aurámba. Sosem kedveltem a az ilyesfajta érintkezést idegenekkel.. Sőt, semmilyen érintkezési formát idegenekkel. Hamar fel tudtam idegesíteni magamat azon, hogy a teltebb emberek leülnek mellém a buszon, és egy részük jócskán átlóg az én térfelemre, majd izzadt karuk hozzámér, vagy esetleg bármely testrészük.

 - Nem tudlak hazavinni. Ittam. - mosolygott a szemembe nézve. Szájából szivárgó tömény alkohol szag biztossá tette, hogy igazat mondd. Megragadtam a lány kezét, és elkezdtem sietni a tömegben. Rengeteg embernek nekimentem csupán az átjutásom, és a barátnőm épsége miatt.

 -Hol vagy Harry?- suttogtam magamnal,de az üvöltő zene miatt nem hallottam az égvilágon semmit. A lehető leggyorsabb léptekkel tolakodtam, és rántottam magammal a mögöttem lévő enyhén részeg leányzót, mikor valaki visszalökött, így a falnak vetődtem. A bordám bagyon fájt, de nem törődtem vele. Végignéztem a fal mentén, mikor észrevettem Harryt egy sötét sarokban. Csupán a magas alakja és a göndör lobonca árulta el, hogy igen, ő az. Egy lánnyal állt ott, de nem különösebben érdekelt, futottam ahogy csak tudtam, majd mikor Harryhez értem már zokogtam. 

Csak egy pillanatra nézett hátra, mikor meglátott. Ellökte magát a faltól, és otthagyva a lányt nyugodtan indult el felém. Néha neki-neki mentek páran, de azokat visszalökte oda ahonnan jöttek.

 Amint a közvetlen közelébe értem a lehető leggyorsabban átöleltem. Lábujjhegyre álltam, és hála annak, hogy picit lehajtotta a fejét tudtam a füléhez beszélni

 - Mennyire vagy józan? - szinte ordítottam a fülébe. 

- Eléggé. 

- Bella részeg, és nem tudunk hazamenni. 

- Basszus. Keressük meg őt, aztán húzzunk haza. - morogta a fülembe. Akkor tudatosult bennem, hogy a lány már nincsen mögöttem, és, hogy valahol elvesztettem. A lehető leggyorsabban elszakadtam a göndörtől, és szorosan a nyomában indultam el. Igyekeztem a fiú közvetlen közelébe maradni. 

- Istenem Bella, csak legyél jól. - sugyorogtam magamban, amikor valaki megragadta a karomat, és elrántott Harry háta mögül. Felismertem a fiút.. Ő volt az akivel a bárpultnál ismerkedtem meg. Hagytam, hogy a fülemhez haloljon. 

- Tudod, nem vagyok benne biztos, hogy jó számot adtál meg..-eléggé valószínű, hogy rájött, hogy a helyi cukrászda telefonszámát adtam meg neki. Ennél nincs is cikibb.. körbenéztem, de Harryt már nem láttam. A lehető leggyorsabban futni kezdtem a tömegben, olyan gyorsan ahogyan csak tudtam..Ergó úgy nézhettem ki, mint Cuhucknoris ellenfelei akik mennek vele harcolni.. A legnagyobb megdöbbenésemre észrevettem Bellát Harry kezei között. Mikor odaértem hozzájuk a lehető leggyorsabban mentünk ki a szórakozóhelyről.

Bellát sikerült hazavinnie Harrynek, de sajnos engem nem tudott hazavinni.. Fáradt volt, és nem volt szívem még egy több mint 2 órás út elé állítani a fiút.
Szerencsére felajánlotta, hogy töltsem nála az éjszakát.. Az elején hezitáltam, majd belementem a dologba.
Harry lakása nagyon stílusos, és tiszta.. Szinte szégyeltem magamat, hogy befurakodtam a birodalmába. 

Sokkot kaptam, ott állt elöttem, mindössze csak egy törülközővel a derekán. Haja nyirkos volt, felsőtestén meg néhány kósza vízcsepp csorgott lassan lefelé. 

- Csodálatos - gondoltam. Mosolya biztosított arról, hogy sikerűlt elpirulnom. 

- Ha akarsz letusolhatsz Ness - hallottam a hangját, miközben az idétlenül fényes padlóban bámultam magam. Letusolhatok.. Kétségtelen, hogy meg kell szabadulnom a bűnös,mocskos gondolataimtól. 

-Nem fogja Adam megtudni.. - motyogtam magamnak. Ez volt az agyamban a vészjelzés. Már az jár a fejemben, hogy nem fogja megtudni. Felnéztem a fiúra, aki kicsit furcsán figyelt, majd bólintottam. Lassan indultam el a fürdőszoba felé. Gondolataim furcsa érzést inditottak el a gyomromban, illetve elhomályosította az érzékszerveimet. A tükörbe nézve, amint megláttam az arcom tudtam.. A testem vonzódik Harryhez, vágyakozok valahol legbelűl a Harryvel való kapocsra, kötelékre.. Éjszakára. De nem csalhatom meg Adamet. Annyi mindent tett már értem, és a kapcsolatunkért, hogy nem tehetem meg ezt vele. Szeret engem, ez kétségtelen, hogy én is őt, de Harryhez vonzódok.. Szexuálisan, ahogy még soha senkihez. A víz melege egy halovány álomvilágba sodort. Szememet behunytam.. Nem volt nehéz elképzelni a jövőmet Adammel. Egy kertesház, gyerekek, egy kislány és egy kisfiú. Csodálatosak mind a ketten, az egyik kislány, a másik meg egy kisfiú.. Mindenki számára ez lehet az ideális jövő, de én ezt tulságosan életképtelen dolognak tartom. Harryvel meg nem lenne ilyen jövőm, részben azért, mert neki ha kellek is csak szexre.. Másra nem. Ebben biztos voltam. 

Magamra csavartam egy törülközőt, aztán lassan kimentem a fürdőből. Harry a falnak volt támaszkodva, egy boxer volt rajta. Legbelűl hálát adtam az égnek, hogy sikerűlt legalább ennyit felvennie.

- Hol van a szobám?- néztem rá. Zöld szemeivel lassan végigmért. Hevesen harapdáltam az alsó ajkamat, mikor beleremegtem csupán abba, hogy néz. 

- Csak egy szoba van. Megráztam a fejemet, nem aludhattam vele egy ágyban, és várva arra, hátha elragad a hév. Minél messzebb akartam kerűlni Harry testétől/lényétől. De ez ezekközött a körülmények között nem ment. 

-Rendben, akkor alszok a kanapén. - mondtam magabiztosan, majd elindultam a szobám felé, amikor egy ismerős, meleg test magához húzott. Behunytam a szememet, és próbáltam nyugodt maradni, de szinte lehetetlennek bizonyult, mikor teljesen hozzá voltam paszírozva. Éreztem merevedését a hasamnál. 

- Akarlak. - suttogta a szemembe nézve. 

- Nem kényszeríthetsz semmire!- mondtam a zihálásom közepette.
- Nincs is rá szükség. - Halk suttogása bebizonyította, amit mondott. Nem kellett kényszerítenie, hisz hagyom mindazt amit most tesz. Önkéntelenűl. Tudatosan. 

-Nem csalhatom meg. - suttogtam, de miközben ajkaimmal formáltam a szavakat ő már lassan lehámozta rólam a törülközőt, és a nyakamat csókolgatta - Nem athatom oda a szüzességem neked. Nem lehetek meggondolatlan..Harry 

- Ennek így kell lennie Nessa. Vonzódunk egymáshoz, ez természetes. Nem tehet róla egyikünk sem. - suttogta. Tudta, hogy engedem, engedek mindent amit csak akar. Ki voltam szolgáltatva, de csak az iránta érzett, szenvedélyes vágy vezérelt. Próbáltam nyugodt maradni, és ahoz az érvemhez tartani magamat, hogy nem tehettem ellene semmit. Pedig próbáltam tiltakozni.. Ugyanakkor a kis gondolat a fejecskémben ott cikázott: Megcsalod, ez nem rád vall Nessa. Nem teheted meg! 

Megtettem, meg teszem. Csókjai hevesek voltak, és túlfűtöttek. Mindíg is tudtam, hogy nem vagyok jóba a vad intenzitással, de most mind a ketten siettünk.. vállamat harapdálta, miközben közepes tempóban mozgott, egyik kezével a fejem mellett támaszkodott, míg a másikkal a testemet fedezte fel. Halkan nyöszörögtem, hol a fájdalom, hol pedig a szenvedély és élvezet miatt. 

- Lassabban. - kérleltem a nyakába fúrva a fejemet. Egy kis időre lassított a tempón, illettve az erejéből is visszavett. . Tudtam, hogy nehéz neki egy lassú tempót tartani, ugyanis közel állt a gyönyör pillanatához. Egyre hevesebben szuszogott a nyakamba, karjábavett, és szorosan tartott magához, miközben egyre erőteljesebbek lettek a ritmusos lökései. Igyekeztem nem a fájdalomra gondolni, hanem csak arra a csillogó szempárra, aki engem nézett. Teste csillogott az izadságtól, majd egy erősebb lökés után elengedett. Éreztem valami meleget végigsöpörni a testemen, majd behunytam a szemem. A gondolataim pörögtek. Az egyik felem azt motyogta, hogy szajha vagyok, a másik pedig biztos volt abban, hogy normális amit tettem, és , hogy teljesen érthető. Nehezen felálltam, majd magamra csavartam ismét a törülközőt. 

- Hová mész cica?- suttogta a fiú csukott szemmel, láthatóan félálomban. 

- A nappaliban alszok. - mondtam, majd lassan kimentem a szobából, enyhén csoszogva. Kettesben kellett lennem a gondolataimal.  A böröndömből kivettem egy bugyit, és egy melltartót, majd miután letusoltam felvett a fehérnemüimet. Lefeküdtem a kanapéra, és halkam betakartam magam. 

Nem tudom, hogy mennyi időt lehettem ott a gondolataimmal, de eleget ahoz, hogy bemenyjek Harryhez. Lassú léptekkel indultam az ágy felé. 

-Nessa?- suttogta 

- Melléd feküdhetek?-suttogtam én is, mire arrébbcsúszott az ágyon. Boldogan feküdtem le mellé, majd szorosan hozzábújtam. Ebben a pillanatban boldognak, és egésznek éreztem magam. Nem érdekelt, hogy ez meddig tart, és az sem, hogy esetleg miket bojgat fel ez az esténk. Már éppenhogy sikerűptbe csuknom a szememet, és nem gyötörtek a gondolatok, mikor harry lassan végigsimított a hátamon. Tudtam, hogy mit akar, a takaró alatti férfiassága árulkodott terveiről. 

Már nem volt olyan vad, és heves mint nemrégiban. Inkább a gyengéd és szenvedélyes kategoriába sorolnám a fiút. Minden mozdulata -még ha picit fájt is- egy álomvilágba ringatott, ahol csak ketten voltunk. 

Nem szoltunk egymáshoz semmit, csendben voltunk, csak ritkán nyőgött, esetleg sóhajtott fel egyikünk. Mélyen nézett a szemembe mozdulatai során. 

Nem szoltunk egymáshoz, csak öltöztünk, nem törődve az ablakon beszürödő kis fénysugarakkal, melyek egy csipetnyi boldogságot csempésznének be a házba, ha figyelnénk rájuk. Sohasem voltam tulzottan rajongója az egy éjszakás kalandoknak. Mindig is utáltam azokat a nőket/férfiakat, akit ezt teszik másokkal..Kihasználják őket önfeledt vágyuk kielégítésére. Játékszer. Játékszer voltam csupán csak Harrynek, se több, se kevesebb. Lassan becsatolta az övét, majd rámnézett könyörtelen pillantásával.

- Adjak egy polót? - nem bólintottam, nem is lélegeztem, csak néztem ahogyan megdob egy polóval, mej lepattan a mellkasomról, és a földre esik elém. Lesokkolt enyhén agresszív viselkedése velem szemben, de nem tehettem róla, hogy haragszik rám - legalábbis gondolom- viselkedése értetlenséget kavargatott bennem, mint amikor Franklin hírtelen elfelejt kettesével számolni, és megakad. Felvettem a fekete polót, amej természetesen nagy volt rám, de különösebben nem érdekelt, hogy miképp mutatok a póloban.Olyan illata volt, mint Harrynek..Nagy önuralomra volt szügségem, hogy ne szagoljam meg közvetlen közelről.

- Hazatalálsz egyedűl, vagy el kell, hogy dobjalak?- háttal volt nekem, a szekrényben kotorászott. Hangja megrémített egy cseppet. 

- Kitalálok. - motyogtam halkan. Nem lehetett összehasonlítani a mostani Harryt azzal, akivel tegnap este szeretkeztem, már ha lehet annak mondanom. Leírhatatlan, és szavakkal kifejezhetetlen, hogy milyen volt Harryvel a múlt éjszaka. Mint egy tűző, nyári napon a lágy eső, vagy egy hideg fuvallat. Szeretem, de nem úgy mint Adamat, mert ez a két érzés össze sem hasonlítható. Összehúztam a bőröndöm cipzárját, majd lassan elindultam. Nem hagyott nyugodni a hondolat a fiú viselkedését illetően. 

- Megbántad?- suttogtam. Hallotta, ugyanis egy pillanatra mozdulatlanná dermedt, majd megfordult és a szemembe nézett. 

- Igen. - Idegesen mondta, mert állkapcsa s izmai megfeszültek.

______________________

Ismét egy pocsék rész, de remélem nem okoztam akkora csalódást. 

Az egészet a telefonom jegyzetébe írtam, ugyanis nem voltam netközelben. Szóval, sajnálom ha akadnak benne hibák. 

xx

2. Kezdet.

Hallottam a kis csengőt, ami jelezte, hogy vendégek jöttek. Felpattantam a helyemről, és megfogtam egy laminált lapot, majd elindultam az asztal felé. Két fiú és egy lány ült a kis kerek asztalnál. Az egyik fiú haja sötétbarna volt, a szeme..Pedig sárga. Gyönyörű, de szokatlan sárga. A lány szőke haja parkettafonásban omlott a vállára. Vörös ruhája tökéletesen passzolt az alakjához, mely karcsú volt. A másik fiú háttal volt nekem, de gyönyörű barna, göndör tincsei eléggé láthatóak voltak így is.
- Nessa! - hallottam Sarah hangját, automatikusan megálltam és hátrafordultam. Sarah a kis zöld kötényét gyűrögetve sétált mellém. Magasabb volt nálam, de már hozzászoktam a barátnőmhöz.
Sahraval találtuk ki, hogy ebben a kávézóban dolgozzunk együtt, mert szeretett velem cseverészni munka közben telefonon, de úgy gondolta, hogy nem fog annyit költeni a telefon számlára amennyit kellett volna, így ez volt a legjobb megoldás, hisz nekem munka kellett. Mamám beszélt rá leginkább erre az ötletre.
- Lehet ez az én asztalom kivételesen? - nézett rám tettetve a szomorúságot. Tudtam, hogy csak a fiúk miatt szeretné elkérni a rendelésüket. Mosolyogva bólintottam, majd az étlapot a kezébe nyomtam. - Istennő vagy. - vigyorgott rám boldogan, majd az asztalhoz ment kecses léptekkel. Ő volt az aki képes volt magassarkúban dolgozni. Én meg természetesen a fekete conversemben kicsit furcsa lehettem mellette.
Visszamentem a pult mögé, és a kasszagépet nyomkodtam, majd Sarahra néztem.
- Egy expresso, egy csokis muffin, és egy bögre meleg zöld tea. -hadarta, majd berohant a kis konyhába. - Vidd ki te, én nem merem..Beégettek. - motyogta, majd egy tálcát nyomott a kezembe riadtan, és rápakolta a két bögrét és az édességet.
- Okééé..- motyogtam és a vendégekhez mentem. - Meghoztam a rendelést. - villantottam egy kényszer mosolyt az arcomra, majd lepakoltam a tálcáról az asztalra.
- Kösz. - nézett rám a sárga szemű. - Sarahval mi lett? - vigyorgott rám.
- Dolga van. tudod vannak más vendégek is rajtad kívül. - válaszoltam egy cseppnyi gúnnyal a hangomban.
- Csakugyan? - hallottam még egy hangot, amibe beleborzongtam. Oldalra néztem a göndör hajúra, akinek gyönyörű zöld szemeivel nézett rám. Nem volt erőm válaszolni. Tekintete ellentmondást nem tűrő volt. Fehér pólóján keresztül lehetett látni, hogy szálkás felsőteste bizony majdhogynem tökéletes.
- Hé, kislány.. Itt a borravalód. - mosolygott rám a lány, és kedvesen a kezembe adta a pénzt.
- Köszönöm. - bólintottam erőtlenül, majd megfordultam és elindultam visszafelé, mikor megragadta a karomat valaki és visszarántott. Ijedten néztem a zöldszemű fiúra, aki alakjával fölém tornyosult. Elhúzott egy csendes sarokba, ahol nem láttak.
- Tudod Nessa.. Én kimondottan örülök annak, hogy nem a kis barátnőd szolgált ki minket. - suttogta a fülembe. Magához húzott, és hozzám simult a testével. A szívem gyorsan vert, miközben tiltakozni próbáltam sikertelenül. A fiú fogaival elkapta az alsó ajkam, és kissé meghúzta maga felé. majd elengedte. Lélegzésem felgyorsult mégjobban, mikor ajkaival az enyémet érintette, majd nyelvével a számban kutatott. Nem tudom, hogy mennyi ideig lehettünk ott, mire elengedett, és rám mosolygott. Gödröcskéi megjelentek az arcán és elégedetten nézett a szemembe, amin a sokk tükröződött.
- Legközelebb talán viszonozhatnád a csókom. - nézett a szemembe, majd elengedett és eltávolodott tőlem.
Pár percig a fiút néztem aki kisétál a kávéház ajtaján, és akitől dübörgő mellkasom nem bír csendesebb lenni. Életem talán legelső csókját egy idegentől kaptam, akit nem látok többet.
Lassan, és bizonytalan lépésekkel mentem be a pult mögé, ahol Sarah nézett engem.
- Elkenődött a rúzsod.- nézett rám.
-  Leszarom. - suttogtam és bementem a raktárba, majd leültem a földre.

Mikor lejárt a műszakom átöltöztem és elindultam hazafelé a sötét utcákon. Sohasem zavart a sötétség, inkább vonzott. A lámpák megvilágították az utat, melyet már rutinosan jártam. Csendesen figyeltem a csillagokat, majd az utat. Mosoly szökött az arcomra amikor elértem a házamat, ahol mamámmal együtt élek. A zárba betettem a kulcsot, majd kinyitottam és besétálltam a lakásba. A lakás eléggé kicsi volt, egy panelház első emeletén lévő 2 szobás lakás. A konyhában égett a villany, így rögtön odamentem.
- Szia mama. - mosolyogtam rá kedvesen. Ősz haja kontyba volt kötve.
- Milyen napod volt Vanessa. - mosolygott rám, majd megpuszilta az arcomat.
- Nem sok bevételünk lett, de legalább eltelt a nap.- mondtam. Meg sem mertem említeni, hogy egy idegen alak majdnem lenyomta a nyelvét a torkomon. Jobbnak találtam, hogyha ezt meg sem említem.
- Rendben kincsem. Remélem a holnapi nap jobb lesz. - mosolygott rám kedvesen. Mosolya mindig megnyugtatott, bármi is történt. - Hánykor kezdesz?
- Hétre megyek.
- Akkor gyorsan feküdj le drágám. Engedtem neked vizet a kádban. - mosolygott, miközben a pudingot kevergette.  Boldogan mentem be a fürdőbe, majd bezártam az ajtaját. Levettem a ruháimat, aztán beszálltam a habos vízbe. A fiú foglalta el a gondolataimat, csak reménykedni tudtam, hogy nem találkozok többet vele.

1. fejezet

A nevem Vanessa Moorgen, de mindenkinek csak Nessa. Egy kisebb városban élek London környékén. A nagymamámmal élem, amióta a szüleim közölték, hogy nem akarnak engem eltartani a testvéremmel együtt. A nővérem akkor volt 13 éves én meg 11, szóval a mamám magához vett engem, és Mayát. Azóta felnőttünk, vagyis 18 vagyok Maya meg 20.
Amikor anya elhagyott minket, Maya megbolondult, már 14 évesen drogozott, én meg két teljes évig meg sem szólaltam. De azóta minden megváltozott. Maya ismét normálisan él, egy saját házban a barátjával, én meg a mamámnál, mint szende jó kislány, de sajnos barátaim akkor sincsenek, de nem zavar.
A nővérem imád festeni, ennek hála rengeteg kiállításra visz el, hogy ne legyek egyedül.

Már több hónapja egy kis kávézóban dolgozok, a nagymamám beszélt rá a munkára, hogy legyen egy önálló életem, de sajnos a munka sem segít sokat a magánéletemben.